Boldog születésnapot, Kisvakond!
Az animációs filmek között már-már elfelejtődnek gyermekkorunk kedvencei, a még emberi kézzel rajzolt mesék. Melyik felnőttet ne érintené meg a TV-maci felejthetetlen dallama, a medve és barátja alváshoz készülődő képkockái örökre belevésődtek emlékezetünkbe. Az esti mese rajzfilmjeinek sorozatát bővítette a Kisvakond című csehszlovák produkció is, melynek barátságos figurája már több mint 50 éve bűvöli el az aktuális gyermekközönséget és az évek során már kultusszá nőtte ki magát.

És hogy hogyan szőtte bele Miler a textilipart a rajzfilmbe? Az 1957-ben a velencei filmfesztiválon első helyezést nyert A vakond nadrágja című epizódban a Kisvakond barátai segítségével lenből vásznat, vászonból pedig nadrágot varr magának. A nadrágvarrás folyamata azonban csak felületes mondanivalója ennek a résznek, ugyanis a folyamatban résztvevő kisállatok mind-mind egy célért dolgoznak, azért, hogy barátjukon, a Kisvakondon segítsenek. Miler tehát ügyes csellel erkölcsi tanítást is belecsempészett a történetbe, mely arra neveli a kis lurkókat, hogy az igaz barátság mennyire értékes, és összefogással, kitartással hamarabb célt ér az ember.
A kisvakond nadrágjának népszerűsége további epizódok elkészítésére ösztönözte az alkotót. A rokonszenves állatka elképesztő gyorsasággal nőtte ki bölcsőjét, kalandjait hamar 85 országban élvezhette gyerek és felnőtt egyaránt. Ahogy a rajzfilm sikere növekedett, és a különböző részek száma gyarapodott, úgy alakult ki egyre szorosabb barátság a vakondocska és teremtője között. Miler olyannyira megszerette kedvencét, hogy egészen 2002-ig rajzolta bele újabb és újabb kalandokba.
A kellemes zenére ügyeskedő Kisvakond és barátai kitűnnek az amerikai vagy japán rajzfilmek sorából, erőszakmentes és természetszerető világot teremtenek, mosolyra ingerlik a nézőt. Zdenek Miler nem adta el a Kisvakond jogait, azt vallja, hogy ha kiadná kezei közül, az olyan lenne, mintha megölné ezt a szeretnivaló figurát. Így maradhatott meg kedvenc Kisvakondunk vidámnak, segítőkésznek, rokonszenvesnek, olyannak, amilyennek gyermekkorunkban megismertük.
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: