2009. február 26.Nagy I. Dániel
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Kerekasztal-beszélgetés Afrikáról - "Az a világ nincsen"

A héten tartott beszélgetésbe ágyazott élménybeszámolót, tábortűz melletti rémtörténet mesélést, vagy egyszerű figyelemfelhívást néhány megmondó-ember, meg egy olimpikon, aki szerint mindenki nagyon boldog Afrikában. Hogy milyen eredménnyel zárult az est, azt nehéz megmondani, döntse majd ezt el az az utókor, ahol már nem éheznek sehol a világon, és szeretik is egymást, "de már csak megszokásból".

A Merlin Színház kávézójában összegyűlt 40-50 ember nem igazán tudja, hogy mire számítson, leginkább olyan a hangulat, mint mikor Suhancos koncert van egy fesztiválon. Ott van a kemény mag, a Fair Trade aktív támogatói, és rajtuk kívül még mi néhányan, akik a zord időjárás, a kikapcsolt központi fűtés, vagy a szerkesztő kérésére megjelentünk. Belső karéj, külső karéj, tényleg mint egy koncerten.

A színpadon helyet foglal Újszászi Györgyi, a magyarországi Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség elnöke, Vujity "Pokoli Történetek" Tvrtko újságíró-riporter, Frei Tamás, és Kucsera Gábor, az ember, akinek akkora válla van, hogy a fél cégtár ráfér az ingére logóstul.

A beszélgetés moderátoraként helyet foglaló Újszászi meg is töri a jeget, felteszi a kérdést, hogy a jelenlévők szegénynek tartják-e Afrikát. Ezzel pedig, még mielőtt bárki bármit mondhatna, feltűnik a horizonton az est lényege, a családi filmeket idéző naiv kesergés, hogy "miért ilyen sanyarú a világ". Épp csak békejeleket és meztelen kisfiúkat nem vetítenek a falra, helyette "Ich Bin Ein Berliner" feliratot olvasunk, amit egy percig nem tudunk hova tenni, mindegy.

Meghallgatom, hogy milyen szélsőségek vannak jelen, hogy néhol pompa és csillogás, néhol meg a CNN-ről ismert fertő és pusztulat, már most bűntudata van a közönségnek, amiért reggel kidobta a kifli sarkát. Frei Tamás beszámolója egyébként egy érdekes képet fest le nekünk az önmagát felemésztő kontinensről, ahol fogynak el a természeti értékek, ezt meg is jegyezzük, mert egy darabig hasonlóan célirányos kijelentést nem fogunk hallani.

Kucsera elmondja, hogy szerinte nagy a szegénység, de ettől függetlenül nagyon boldogok az emberek.

A szót az egyébként (okkal) elismert Tvrtko veszi át. A sapkás csávó, ahogy azt egy biztonsági őr valahol a pesti éjszakában nagyon találóan megfogalmazta, elmondja, hogy ő gambiai állampolgár, a földieiről beszélünk, és hogy Fair Trade kávéért jött, ez már tényleg vicces lenne, ha valaki az első sorból nem szaladna el azonnal egy csomagért. Valaki azonban megteszi, mi meg újra meghallgatjuk, hogy Afrika egyrészt szegény, másrészt gazdag, hogy a feketék kiszolgálják vagy meglincselik a fehéreket, és még rosszul is keresnek. Nem akarok cinikusnak tűnni, eddig ezt még el is fogadjuk feltétel nélkül, de amikor arról van szó, hogy a beteg feleségét ápoló fickó, aki egyébként a hónap dolgozója volt egy szállodában, nem ismeri a "megfúrni" kifejezést, akkor épp csak a háromlábú kutyáját hiányolhatjuk, aki kihúzott egy kék szemű csecsemőt a csatornából és hívta a 104-et.

Lovasi énekli az új Kiscsillag albumon, hogy "Az a világ nincsen", és az estnek körülbelül ettől a pillanatától láthatóan többen így érezzük magunkat. Főleg amikor nagyköltségvetésű filmeket emleget Tvrtko, a Hotel Ruanda, vagy a Véres gyémánt persze nagyon megindító, halomra ölik benne a tényleg jobb sorsra érdemeseket. De ezt már Bononak is elhittük, itt meg úgy jön ki a lépés, hogy egyre inkább hatásvadászatnak érezni a hatásvadász címmel könyveket megjelentető riporter kijelentéseit. Ennek pedig ékes koronája az "Én a világot igazságtalannak tartom" kijelentés. Én meg jövő héten majd őszintén rácsodálkozok, hogy Kit nem is beszél Michael-höz, csak alámondta egy színész.

Persze a kimenekült és befogadott lány történeténél mindenki kellemesen sóhajt, hogy van szép is a világban Natalie Portmanen kívül, tényleg örült a terem, hogy a riporter sajátjaként neveli Szamirat, egy ember már nyugodtan alszik a néhány tízmillióból.

Hallgatunk még egy egyébként elég közepes kritikát a magyar politikai életről, és arról, hogy, mint amikor a Végtelen Történetben érezni kezd a Jégkirálynő, Tvrtko is megtanulta a valódi emberi értékeket nagyra becsülni.

Frei az est kellemes meglepetése, aki a legközelebb került a probléma körbejárásához, elmondja, hogy abból a 100 dollárból, amit kifizetünk Fair Trade-en keresztül, nagyon kevés jut el a munkáshoz, mert ugye az alvállalkozók alvállalkozója, sokan leszedik a magukét. Újszászi Györgyi erre szaporábban kezdi venni a levegőt, hogy az ő világában ilyen nincs, de a sapkátlan riporter elmondja, hogy hogyan áttételes a kereskedelmi rendszerünk, hogy mi Európától vásárlunk, jó drágán, ahelyett, hogy közvetlenül importálnánk Afrikából. Beszél a "lelkiismeretes kereskedelem" fogalmáról, mi megköszönjük neki, mert legalább ennyivel közelebb vagyunk a helyzet elemzéséhez, és végre nem mi vagyunk a gonoszak, amiért nem veszünk méregdrága kakaót, mert tényleg nincs rá pénzünk, úgy meg nehéz jófejnek lenni.

Mikor aztán Tvrtkohoz kerül vissza a szó, még egy pillanatig felvázolja a tízmilliós repülő képét, amivel az egész elkényelmesedett magyar társadalmat ki lehetne vinni Afrikába, hogy lássuk, mennyire a tutiban élünk. A levegő néhány ponton megremeg az emberek körül, szinte látni, hogy szívesen elmennének, ha előbb a pécsi újságíró körbenézne mondjuk Baranyában vagy Kelet-Magyarországon, én legalábbis szívesen megkérdezném, hogy mit vár el egy olyan gazdaságú országtól, ami épp az államcsőd szélén van, de nem gazdaságpolitikus itt senki, csendben maradok.

És innentől nem is feszegeti tovább senki a témát, a szereplők átcsapnak valami kusza élménybeszámolóba, hogy ki hol járt, valakit egy műsorban kővel dobáltak, valaki meg az olimpiára jelentkezett olyan kiskapukon keresztül, hogy azt öröm nézni. Épp csak a krétai nyaralás fényképei nem kerülnek elő, cserébe viszont Kucsera elmondja, hogy amilyen nagy a szegénység, olyan boldogok ott az emberek, csak hogy nehogy elfelejtsük.

Ez még eltart vagy 20 percig, egyébként kedves történeteket hallani, egyszer még nevetünk is egyet, és az újságírói kérdésekig minden rendben is van. Ott aztán Frei Tamás megijed, hogy leírják, amit mondott, szóval elmondja lényegében ugyanazt kicsit a Fair Trade-et támogatva, ehhez csatlakoznak a többiek, kínos lenne, ha valaki azt mondaná, hogy én a kolumbiai kávét szeretem, nem is kockáztatnak.

És ezzel a támogató hangulattal, és Újszászi Györgyi félmosolyával elkezdődik egy előadás mellettünk, le kell kapcsolni a mikrofont, szóval gyorsan tapsolunk, és magunkban levonjuk a konzekvenciákat.

Mert tényleg van értelme erről beszélni, számunkra tényleg elképzelhetetlen a nyomor, és tényleg sokan meghalnak. A Fair Trade-del még Dr. Octopus sem merne szembemenni, és a helyzet megoldása mindannyiunk feladata kell, hogy legyen. Ugyanakkor abban már nem lehetünk biztosak, hogy efelé az első lépés az, hogy másfél órán keresztül a 21 fokban "dumálunk", bár közgazdász legyen a talpán, aki ennél jobb javaslatokat tud tenni. Mindenesetre arról meggyőztek minket, hogy két riporter és egy olimpikon épp csak karcolni tudja a témát, pláne ha a világ igazságtalanságán kezdenek el merengeni. Mert ha ezt az ajtót kinyitjuk, a saját házunk tájára lyukadunk, ott is van még mit csinálni, épp csak hogy nem lehet olyan aranyos fekete gyerekekkel fotózkodni közben a lemenő nappal és egy zsiráffal a háttérben.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Veronka 2009-03-18 16:47:25
A demokráciát 4 évente egyszer gyakoroljuk (az egész világon ahol „demokrácia” van), mikor beírunk egy ikszet egy karikába. A többi totális diktatúra. Az emberséget szinte soha nem gyakoroljuk. 1 null a demo javára, bár ez is kárcsú. Pontosabban nulla.Tudja bárki hogy mit jelentenek ezek a szavak gyakorlatban? Meg kéne keresni a szavak értelmét és csak aztán beszélgetni egy túlfűtött szobában. Ezzel kéne indulni..na de nagy dolgok ezek…persze van megoldás, de erre most nem térek ki. Jó a cikk, mondjuk én jobban elérzékenyültem volna ha velem szemben ült volna vujity tvrutko, aki valójában csak 17 éves kora óta vujity tvrutko, addig csak simán Zoli volt..vagy mi.főleg hogy gambiai állampolgár!! Szóval szerintem a jószándékot azért jobban díjazhatnánk, tökmindegy hogy az észak-csádra vagy miskolcra vagy budapestre irányul.

Csatlakozott:

2009-02-08

Írt kommentek:

6 db

erlauer 2009-02-26 22:28:44
A téma nagyon érdekes, akár egy életet is el lehetne tölteni az Afrika-problematikával. Annél is inkább, mert Afrika nem csak térben van nagyon közel, hanem időben is. A jövő embere ugyanis tejeskávé-színű.
De csak egy icipici tejjel.
Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei