2009. szeptember 30.Szeifert Natália
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Se pénz, Selefánt - Lezajlott az Elefánt Parádé jótékonysági árverése

Szeptember 26-án, szombaton délután a Syma Csarnokban kerültek kalapács alá azok a színes, műanyag elefántok, melyeket kortárs képzőművészek és fiatal tehetségek öltöztettek kreatív ruhába, jótékonysági céllal. Az árverés végeredménye azonban közel sem olyan lett, mint amilyenre a szervezők számítottak.

Az ötlet az Elephant Holding Zrt.-től származott, akik az aukció bevételéből a Jászberényi úti hajléktalanszálló bővítését és felújítását tervezték. A helyszínválasztást nem nevezném igazán jónak, amellett, hogy értem, hogy a Lakásvásár több szempontból is praktikusnak tűnhetett a szervezők szemében. Az eredetileg tervezett Gerbeaud cukrászda nagyban emelte volna az esemény színvonalát és fontosságát. Így, mint celeb-erő Csányi Sándor színész, és Szögeczki Ágnes (korábban VV Ágica) voltak jelen.

Az elefántok a csarnok szélén, hosszú tömött sorokban várták az új gazdáikat. A lehetséges tulajdonosok igen szerény számban vonultak fel, és a fél órás csúszás ellenére sem lettek többen. Az árverés házigazdája Gönczi Gábor, az RTL Klub műsorvezetője volt (zárójelben jegyzem meg, hogy fekete zakóban és fekete nyakkendőben, amely szerény etikett-ismereteim szerint csak temetésre, vagy igen szigorú előírásokkal rendelkező eseményre alkalmas viselet).

Kezdésként levetítették azt a promóciós filmet, ami az interneten is megtalálható, a homeless-elephant honlapon. Nem készült kisfilm az elefántok elkészítésének folyamatáról, és semmi nem derült ki az alkotókról sem.

Aki tehát a rendkívül rossz, gyenge marketing ellenére mégis felkereste az árverés helyszínét, legfeljebb egy vaskos katalógussal lehetett gazdagabb, melynek kivitelezése legalább két elefánt kikiáltási árába kerülhetett. Az egyébként igényes alapanyagú nyomtatványban értékelhetetlen színvonalú (értsd: többségében a köztéri helyükön lekapott elefántok, kizárólag egy oldalról, akkor is, ha legalább két felvétel mutatná az alkotás lényegét) fotók mutatták be az árverésre váró "árut". Ebből sem tudtunk meg semmit a művészekről.

A bevezető kisfilmben egyedül Havadtőy Sámuelt mutatták be, mint híres alkotót, aki szintén készített egy elefántot. A többiekről csak az árverés során hallhattunk néhány elsuttogott információt. Remekül példázza a reklámkampány minőségét, hogy a helyszínen sem tudták sokan (még mindig), hogy miről is van szó, mit keres itt ez a sok elefánt. Csányin és Ágicán kívül nem jelentek meg celebek, sem más hírességek, vagy pénzemberek, akik igazán tudtak volna segíteni a nemes cél elérésében. Felteszem, hogy nem is tudtak róla.

Ennek megfelelően döcögve indult az aukció, rögtön az elején négy vagy öt elefánt sem talált gazdára, a kikiáltási áron sem, ami 200.000 Ft volt. Elsőként az Urbanizáció című alkotásra (Gilicze Gergő munkája) üthettek le licit nélkül. A szponzorok számára készült reklám-elefántok már előre elkeltek, feltehetőleg 200.000 Ft-ért, ami olyan cégek esetében, mint az Expressz, a Gerbeaud, a Fundamenta, vagy maga a Lemon Art reklámcég (aki az egész kampányért felelős) inkább nevetséges, mint nagyvonalú.

Kivételként a Monte Carlo Casino - ami egyébként az elefántok átalakulásához is biztosította a helyszínt - küldött személyes képviselőt az árverésre, és vásárolta meg saját elefántját 500.000 Ft-ért. Összességében a kalapács alá került alkotások fele sem kelt el, ezek nagy része is kikiáltási áron.

Végül az volt az érzésem, hogy itt senki nem gondolta komolyan, hogy nagyobb összeget szeretne gyűjteni, viszont rengeteg embernek adott munkát az esemény. Kezdve a Lemon Art-tal, ami nyilván nem ingyen dolgozott (hiszen, ha így lett volna, biztosan ettől harsogott volna a rendezvény), folytatva a hostessekkel, a nyomtatott reklámanyagokkal (élen a katalógussal), az aukció utáni fogadással, és az sem derült ki, hogy a műsorvezető vagy a celebek, illetve az árverés szakértő vezetője részesült-e honoráriumban a szereplésért. Ha még levonjuk az elefántok árából azt a 20 százalékot is, ami előzetes bejelentés szerint az alkotó művészeket illeti, az esemény jó, ha nullszaldósra kijött, de gyanítom, hogy annyira sem.

A gyenge kampány ellenére lehetett volna egy színvonalas társadalmi eseményt csiszolni ebből az akcióból, ahol mindenki jelen akar lenni, ahol ciki lett volna, ha valaki kimarad a licitálásból.
Így viszont maradt a se pénz, selefánt.

Tehát hiába mondta olyan szépen Gönczi Gábor, hogy ezzel az akcióval újra feltehetjük Budapestet Európa kulturális térképére - ez egyáltalán nem sikerült, sőt, inkább egy nagy mínuszt húzhatunk ismét a főváros neve mellé.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei