2008. december 9.Kővári Melinda
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Parti Nagy Lajos - Darvas Ferenc: Ibusár - Megállóhely

Az egyszemélyes dráma a legintimebb, legszemélyesebb színházi műfaj és optimális esetben egy másik világ bensőséges és intenzív jelenlétét képes megteremteni, amikor a szubjektum és a Világ viszonyában zavar támad, a "külső kép" és a szubjektum énképe konfliktusba kerül.

Sárbogárdi Jolán története számára nagyon adekvát ez a színházi forma, ugyanis az ibusári jegykiadó arra vállalkozik, amire csak a giccs; ha a külső világ, a valóság kilátástalanul sivár és már eszményítve sem képzelhető el, azaz eszményített valóságot nem fabrikálhatunk magunknak, akkor ezt a valóságot ki kell iktatni. A kiiktatott helyébe kerül egy attól teljesen független valami: az operett. Sors és operett találkozása pedig csak az őrületben, a normalitásból való kilépés pillanatában lehetséges. Jolán életében fokozatosan végtelenné, uralhatatlanná terebélyesedik az illúzió: író lesz ő, zenés színpadi művek ünnepelt szerzője.

Jolán nyomorúságos álomvilága a tömegkultúra hordalékára, az intézményes közvetítéssel megragadt, zanzásított hagyományok morzsalékára épül, - de épül. Erre az eszményhulladékra éppúgy szüksége van, mint művészléte illúziójára: fölemelkedést, átlényegülést kínál egyik is, másik is, szétválaszthatatlanul.

Amikor megismerjük, már hosszú ideje dédelgeti álmát, egyre lankadó buzgalommal küldözgeti "illetékes helyekre" kéziratait, egyre fásultabban veszi tudomásul a nemleges válaszokat, s egyszemélyes közönsége, Anyuska biztatása is bosszantja inkább: az ismétlődő vigasztalások a vereséget nyugtázzák. Sárbogárdi Jolán rettenetesen dilettáns. Nem kétséges: a kőszívű redaktoroknak igazuk van, s csoda, hogy az első sorok után tovább olvassák, amit ír, hogy egyáltalán - "adminisztratíve" - szóba állnak vele.

Az előadásunk nem Jolán dilettantizmusáról, nem az operettstílusban vagy annak paródiájában való otthonosságunkról, hanem Jolán drámájáról kíván szólni: a körülmények és a vágyak távolságáról, a képességek és a remények szétválásáról, az emberi kapcsolatokban tétova, mások érzelmi béklyójában vergődő egyén groteszk lázadásáról. A konfliktus, amely Jolán alkotói hevülettől fűtött lelke és a hétköznapok banalitása között feszül, végül lázadásba torkollik, és Sárbogárdi Jolán a hangosbemondó segítségével megtartja a A Bajkhállóy huszármente ősbemutatóját. Mert bár ambíciói pont olyan groteszkek, mint az a világ, amelyben él, bár elvágyódása provinciális hétköznapjaiból egy botrányosan rossz huszerettben manifesztálódik, azért az ibusári jegykiadó mégis tényleg "saját pelikánjával etet" (és ki ne értené ezt jobban, mint egy színésznő - Füsti Molnár Éva), megküzd az egyedülléttel, az elvárásokkal, az öregedéssel és a kilókkal, megszenvedi röhejes és egyszersmind tragikus életének bonyolult viszonyrendszerét.

Az előadás során nevetünk Jolán briliáns metamorfózisain, de a gombóc végig ott marad a torkunkban. Hiszen Sárbogárdi Jolán mi vagyunk.

***


Parti Nagy Lajos - Darvas Ferenc: IBUSÁR - MEGÁLLÓHELY
Helyszín: Pécs, Harmadik Színház
Időpont: 2008. december 15-16. 19 óra
Játssza: Füsti Molnár Éva
Rendező: Vincze János

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
elli 2009-05-19 15:16:09
sziasztok! körülbelül milyen hosszú az előadás? előre is köszi!
Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei