2009. március 6.Árendás Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Farkasok és bárányok - Álszentnek áll a világ

Osztrovszkij éles orosz társadalomkritikát megfogalmazó drámája 1975-ben került első ízben színpadra, de mint tudjuk, nincs új a nap alatt, az emberi természet nem sokat változott az azóta eltelt közel másfél évszázadban. Sőt, ha lehet még álnokabbak, számítóbbak, képmutatóbbak lettünk, a mű tehát bármikor kihúzható a kalapból, aktualitása némi rendezői érzékenységgel könnyedén újraalkotható.

A Farkasok és bárányok cselekménye Murzaveckaja (Almási Éva) idős, orosz hajadon köré gyűrűzik, aki egy távoli orosz kormányzóság basáskodó nemes asszonya, a női tekintély, keresztény erkölcs és informális hatalom megtestesítője. S mint ilyen, maga a féreg a rothadó almában, minden álszentség és élősködés eleven forrása. Az egész darab alatt nincs egy őszinte szava, minden lépése szigorúan számító, s bár ezt az egész város sejti róla, a látszatot fenntartani és szolgálni egyaránt kell. A szereplők egy szemléletes táplálékláncot alkotnak, ahol a farkasok egymás húsát is tépik, a bárányok pedig pontosan tudják a helyüket. Az első két felvonásban legalábbis úgy tűnik, láttuk az emberi természet e két végletét, aztán megrökönyödünk. Mindig van rosszabb.

Murzaveckajanak üzelmeiben Csugunov (Szombathy Gyula) rossz hírű zugügyvéd asszisztál, aki legalább oly’ csavaros észjárású. Azonban aki nem képes fenntartani a látszatot, csak megalázkodás árán érheti el jóval szerényebb céljait. Az áldozati oldalt a nemrégiben megözvegyült, gazdag és szép Kupavina (Szávai Viktória) képviselni, akit miután kis tételekre már kifosztottak, Murzaveckaja részeges unokaöccséhez, Apollonhoz (Csányi Sándor) akarnak férjhez adni. A terv talán működne is, de a szerepek között nincsen átjárás, senki sem fejlődik tovább a maga szintjénél. A férfi pedig farkas létére képtelen nagyot harapni, a nő keze helyett inkább csak némi aprót kér tőle a következő felesre.

Csupán két karakterben érzékelhető változás, ők azonban gondolatilag el is különülnek a történet törzsétől. Glafira (Wéber Kata), szegény hajadon fekete ruhában egy zárdacelláról álmodik, majd megvallja Kupavinának, mindez csupán ámítás, célja a házasság Linyajev (Gazsó György) galamblelkű békebíróval. Glafira abban különbözik a többi csalótól, hogy ő gyakorlatilag mindenki előtt felfedi magát az első adandó alkalommal, még Linyajevnek is eljátssza, miként hajthatná őt a házasság rabigájába. Hogy Linyajev a terv szerint bele is sétál, azt ezek után tényleg csak magának köszönheti.

A darab dramaturgiája három felvonáson át ringatja a nézőt. Bár az előadás összességében hosszúnak tűnik, a második rész meglepően rövid, a vége pedig mintha elfáradna. A befejezésből hiányzik a darab elejére jellemző lendület, a bonyolult motivációs sakkjátszma kiszámíthatóvá válik és a komikum fokozásához olcsó bohózati elemeket dobnak be. A szereplők elhelyezkedését a táplálékláncban érzékletesen festi le, hogyan viszonyulnak környezetükhöz és mennyire őszinték saját magukhoz.

Murzaveckaja egyetlen valós emberi kapcsolata Csugunovval van, egyedül előtte - mégha csak pillanatokra is -, de ki-kivillantja igazi arcát. A zugügyvéd abban is gazdája alatt áll, hogy természetéből adódóan kevésbé aljas, lelkiismerete a belé vetett naiv bizalom hatására fellángol. Apollon tragikomikus karaktere egyfajta menekülést szimbolizál. Anfusza (Martin Márta) egyszerűen zseniális alakítás, humoros és örömmel teli. Ebben a világban kétség kívül ő a legboldogabb, az ideális lény, aki nem ért, nem tud, nem beszél, ezért élhet anélkül, hogy bárki bántaná, vagy bántódása esne.

Ám e kormányzóság vérengző farkasai is csak addig tűnnek szörnyetegnek, míg nagyobb ragadozó nem érkezik a színre. Berkutov (Szervét Tibor) földbirtokos a nagyvárosi ember, akiről pont emberi lényét koptatta le a világ, amelyet képvisel. Ő mindent akar, a város vezetését, a nőt, a vagyont és az erdőket, ahová majdan vasút épül. Nem véresen, csak úgy passzióból. Maga a megtestesült közöny és hideg számítás, szellemileg mások fölé emelkedik. Fellelhető benne Valami Amerika. Tervekbe sem fektet energiát, érkezésekor még nem tudja, hogyan éri el célját, csak nyilvánvalóvá teszi. "Így lesz." Lábainál a helyi farkasok nyüszítő kölyökkutyákká változnak. A néző pedig csak felsóhajt. "Így van ez..."

A darab október óta van a Radnóti Színház színpadán Valló Péter rendezésében. Személy szerint a záróképet - megnyíló ég alatt összeboruló legyőzött farkasok a hóesésben - túl giccsesnek találtam, és a két-két falból és székből áló díszletek rendezése közben rendszeresen, cigány(?) zenészeként felvonuló Vodku zenekar pedig egy általános iskolai ünnepség kínlódó fellépőire emlékeztettek, ám ez nem sokat von le a mű értékéből. A zene egyébként, hála az említett zenekarnak, karakteresre és fülbemászóra sikeredett. Morcsányi Géza új fordítása lendületes és fanyar, a színészi játékból nyeri végső jelentését. Az este emlékezetes marad, lesz mit hazavinnünk belőle.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei