2010. január 28.Hegedűs Claudia
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Bill Manhoff: Boldog voltál, kukkoló!

Van, aki egész életében arra vár, hogy megtörténjen vele a csoda. Van, aki meg előveszi a látcsövét, és máris szobára jár a csoda. A magányosságában savanyodó íróembert - a kukkoló - és az önmagát meg nem tagadó utcalányt - a megkukkolt - a kíváncsiság és a gyávaság, no meg persze a méretes kukker tereli össze - egy szobába, egy éjszakára, egy beszélgetésre...

Felix és Doris slágermentesre hangolt kettősében a folytonos szerepjátszások és élethazugságok, az entellektüel gőg és a szerethető humor bukfenceznek egymáson. Lehet-e folytatása, boldog vége az éjjeli bagoly Felix és a szerethető cukorbébi Doris szókirakó játékának? Vajon a másság pillanatnyi izgalma szülhet-e szerelmet, vagy a műveltség kontra életrevalóság vetélkedőjében a nyertes mindig a józan ész?!

Az életszagú történetek döntően nem hepienddel végződnek, de hogyan ér véget a színpadon a san francisco-i szomszéd-kukkolás? A válaszhoz nincs szükség színházi látcsőre, de aki parányi csodákra vágyik, semmiképpen ne bízza a leskelődést a szomszédra, még akkor sem, ha megválaszolatlan kérdés azért marad így is bőven.

Az élet egyik nagy talánya ugyanis ebben a darabban is felmerül: ha van piszoár, miért nincs kakoár? Nos???

***


Bill Manhoff: Boldog voltál, kukkoló!
(The Owl and the Pussycat)
Fordította: Hamvai Kornél
Játsszák:
Doris - MARJAI VIRÁG
Felix - OZSGYÁNI MIHÁLY

Jelmez: Breckl János
Zene: Melis László
Rendező: Szarka János

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei