2010. március 12.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A cseresznyéskert - Az orosz burzsoázia diszkrét bája

Csehov klasszikusa sokaknak a kedvence, méghozzá nem véletlenül. Fantasztikus karakterek és remek párbeszédek vannak benne, és ha jó előadást csinálnak belőle, tehetséges színészekkel, akkor hosszú időre képes magával ragadni az embert. Szerencsére a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ilyen előadást hívott életre Lukáts Andor, Gálffi László tanítványainak szereplésével.

Hogy kötheti le egy mű úgy az ember figyelmét, hogy voltaképpen alig történik benne valami? Hát éppen ahhoz kell a tehetség, hogy ezt sikerüljön egy szerzőnek elérnie, és az orosz drámaírók tudtak valami olyat, ami a mai napig ámulatba tudja ejteni az olvasót, vagy jelen esetben, színműről lévén szó, a nézőt.

Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert című műve, bár komédiaként van aposztrofálva, voltaképpen dráma, és ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor abból is inkább lélektani (Csehovnál nem is igen van másmilyen). Merthogy itt minden konfliktus a szereplőkben alakul ki. Az ő belső drámájuk, önmagukkal történő viaskodásuk, a korlátozott lehetőségeik kitágításának görcsös vágya kerekít tragédiát egy egyszerű történetből, amelyben persze megbújik a komédia is, hiszen ezek a túlrajzolt jellemek éppen önmagukat silányítják paródiává.

A történet egy orosz nemesi, nagybirtokos családról szól. A család "feje", Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja (Tarr Judit) visszatér a számára oly kedves házba, melyből fia halála miatt menekült el Párizsba öt évvel ezelőtt. Mindenki örül az anyuska érkezésének, ám a rokonok, és a családtagnak tetsző szolgálók jókedve nem tart sokáig. Kiderül, hogy a felhalmozott adósságok miatt el kell árverezni a cseresznyéskertet, amely Ranyevszkajának oly sokat jelent: a nemesi lét és az otthon biztonságát egyszerre.

A családtagok: az idealista testvér, Gajev (Barabás Richárd), a két merőben különböző természetű lány, Ánya (Ruzsik Kata) és Várja (Alberti Zsófia) mind másképp élik meg kiváltságos helyzetüket. Míg a ház úrnője és testvére szórják a pénzüket úton-útfélen, addig az idősebb, fogadott leány inkább tekinti magát szolgának. Nyakában a ház kulcsával mindenre gondot fordít, éjt-nappallá téve dolgozik, így aztán anyja mellett őt viseli meg a legjobban a cseresznyéskert elvesztésének lehetősége. Húgát ezzel szemben hidegen hagyják a történtek, hiszen leköti frissen fellobbanó szerelme Trofimov diákkal (Mohai Tamás). Ő üdvözli is a változásokat, hiszen ezzel egy hierarchikus rendszer leomlását is reméli.

Lopahin (Molnár Áron), a jobbágyból lett kereskedő, mivel a család barátja, segíteni akar rajtuk. Ám az arisztokraták képtelenek az üzleti érdekeket a kényelem és a megszokás elé helyezni. Végül belefárad a folytonos kioktatásba, és úgy dönt, ő maga veszi meg a birtokot, hogy aztán nyaralókat építsen a helyén, hiszen ebben van a jövő, nem pedig egy lelkét kilehelni készülő életstílus iránti nosztalgiában.

A szolgák élik saját kis életüket. A butácska szobalány, Dunyása (Földes Eszter), férjet fogna magának, ám alaposan melléfog, amikor nem a különc Jepihodov (Farkas Dénes), hanem a nagyravágyó Jása (Fehér Tibor) mellett teszi le a voksát. Ebben a világban a nevelőnő (Juhász Lujza) nem elsősorban a gyermekeket okítja, hanem a gyakorta összegyűlt díszes társaságot szórakoztatja bűvésztrükkjeivel. A hatalmas bálokon a vendégek dúskálnak a pezsgőben és a kaviárban. És a fényűzés megnyugtató látszata mögött szinte senki nem veszi észre, hogy jól megszokott világuk megállíthatatlanul darabokra hullik.

Kétfajta színésztípus létezik. Míg egyesek szeretnek teátrális mozdulatokkal, nagy hanggal, a számukra kijelölt teret maximálisan betöltve, a szó legszorosabb értelmében "játszani", addig mások inkább önmagukba fordulva eggyé válnak szerepükkel, s minden egyes halk suttogással és arcél rándulással azt támasztják alá, hogy ők nem játszanak, hanem valójában azok, akiknek látjuk őket.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán bemutatásra kerülő darabban is alapvetően ezt a kétfajta színjátszási stílust figyelhetjük meg, és mindkettőben voltak kiemelkedőt alkotók. Ám a többiek emiatt nem rosszak voltak, vagy még csak közepesek sem. Csupán a jót elhomályosította a lehengerlő alakítás.

Tarr Judit anyafigurája nagyon erős, mivel a fiatal színésznő képes elérni, hogy egy percig sem merül fel bennünk az előadás alatt az, hogy voltaképpen legalább két évtizeddel fiatalabb szerepénél. Tekintete kortalan, játéka pedig kétséget sem hagy afelől, hogy bármilyen szerepben megállná a helyét. Brillírozik Dunyásaként Földes Eszter, akinek csetlő-botló figurája tökéletesen eltalált. Arcával és hangjával árnyalja a hihetetlen naivságot és ügyefogyottságot, ami a szereplő sajátja. Az öreg szolgálót, Firszet alakító Szatory Dávid, és a Jepihedovot megformáló Farkas Dénes sajátságos mozgást és beszédstílust kölcsönöz a két leginkább különc figurának, és mindkettő fergetegesre sikeredik. De Juhász Lujza bajszos nevelőnője, Manases István pirospozsgás, állandóan kölcsönért könyörgő Szimeonov-Piscsike is emlékezetes marad.

Ezeken a fiatal színészeken választott szakmájuk iránt olyasfajta odaadás tükröződik, amelyet sok, hosszú évek óta a deszkákat koptató kollégájuk is újra felfedezhetne magának. Ettől a ragyogástól, amely abból ered, hogy őszintén élvezik és szeretik, amit csinálnak, remélhetőleg sokáig meg tudnak őrizni valamicskét, sőt talán átadhatnak belőle a színésztársaiknak, és egy-egy előadás alkalmával nekünk nézőknek is.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei