A hangzás varázslói - bevezetés a filmzenészek világába
Amióta létezik a mozi, létezik a filmzene fogalma is. A hangos filmek előtt már csak azért is szükség volt zenei aláfestésre, hogy a nézők ne teljes némaságban üljenek a vásznat bámulva. Ha kell, könnyeket fakasztanak, máskor vidám indulókat kreálnak a hangzás varázslói. De kik azok az emberek, akik szerzeményeikkel kiegészítik a színészek játékát, és teljessé teszik a filmeket?
A kinematográf 1895-ös szabadalmaztatásával elindult egy forradalmian új szórakoztatási forma, a mozi. Harminc éven keresztül mégsem volt teljes a siker, a képek mellől elmaradt egy másik fontos tényező, a hang. Ugyan kísérleteket végeztek arra vonatkozóan, hogy valamiképpen mégis hallhatóvá tegyék a jelenetek párbeszédeit, igazi sikert mégsem értek el a különböző módszerekkel. Ez idő alatt bevett szokás volt zongorával és más hangszerekkel élő zenei kíséretet adni, az egyes jeleneteknél komorabb, vagy ellenkezőleg: vidámabb dallamokkal érzékeltetve a megfelelő hangulatot.
1927-ben aztán a Warner Brothers gondozásában és Alan Crosland rendezésével bemutatták a "Jazzénekes" (The Jazz Singer) című alkotást, amelyet az egész szakma hivatalosan is elfogadott az első hangosfilmnek. Onnantól kezdve elvileg nem is lett volna szükség arra, hogy zenét komponáljanak a mozikhoz, szerencsére mégsem száműzték ezt a műfajt az iparágból - sőt, a harmincas-negyvenes évektől kezdődően egyre inkább összedolgoztak a filmzeneszerzők és a rendezők, a hangzás tekintetében külön kikérték a komponisták véleményét, hogy minél tökéletesebb hatást érjenek el a mozgóképek. Újdonságnak számított a filmek zárórészébe áthelyezett stáblista is, amely alatt megint csak felcsendült egy-egy dallam.Előbbre haladva a korban olyan komponisták nevelődtek ki és kezdtek el alkotni, akiknek munkáit, zenéit ma is jól ismerjük. A - szerencsére - sokszínű szakma megkövetelte magának a jutalmazást is tevékenységük elismeréseképpen. Éppen ezért ma már nem találni olyan nevesebb filmes díjkiosztó ünnepséget, ahol ne lenne külön kategóriája a legjobb filmzenéknek.
Ön mit gondol, mennyire van otthon a filmzenéket illetően? Képzeljen el például egy szájharmonikát, amelyet lassan, vontatottan szólaltat meg gazdája. A komor hangulatú dallam vészjóslóan csendül fel...
Kitalálta, hogy honnan való a jelenet? Hogyha Charles Bronson barázdált arca jelent meg lelki szemei előtt a "Volt egyszer egy vadnyugat" (C'era una volta il West, 1968. Rendező: Sergio Leone) című moziból, akkor bizony, eltalálta.
Sorozatunkat az elébb említett és még számos más filmalkotás muzsikájának komponistájával, egy igazi nagyágyúval indítjuk: elsőként Ennio Morricone munkásságát fogjuk bemutatni. Tartson velünk a hangzás varázslóinak világába!
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: