Rock Aréna 2 - Az első nap
Hosszú hajú, őszülő rockerek. Babos kendő, motoros dzsekik, farmernadrág, és csizma. Kemény rock zene a hetvenes-nyolcvanas évekből. Arénában a régi idők nagyjai, és a fiatalok, akik a kitaposott ösvényeket használják. A Budapest Sportaréna saját szervezésű kétnapos fesztiválja immáron második alkalommal került megrendezésre.
Az első nap különlegességekkel, és meglepetésekkel volt tele. A műsor gazda Nagy Feró, a rendezvény fő támogatója pedig a 88.1 Pont FM volt. Az előadás-sorozatot Török Ádám és a Mini kezdte, akik majd negyven éve zenélnek nekünk. Az Aréna még félig sem volt megtelve. A küzdőtéren alig lézengtek, és a lelátók is kimondottan foghíjasak voltak. De ez nem a színvonalnak, inkább a korai kezdésnek volt köszönhető. Török papa, ahogy magát nevezte a hatvanadik születésnapját nemrégen betöltő zenész, elmondta, hogy 2004-ben a Keresztes lovag című számukkal bekerültek a brit toplista 1000 legjobb zene rangsorolásában a negyedik helyre. Persze ezek után mi is meghallgathattuk a számot.Minden fellépő közel negyven percen át zenélt, majd átrendezték a színpadot. Másodikként a Zorall zenélt. Róluk azt érdemes tudni, hogy régebbi együttesek dalait dolgozzák fel, rockosítják, és különleges produkciókkal színezve mutatják be a közönségnek. Máté Péter, Fenyő Miklós, Szécsi Pál, Piramis számok átdolgozásait adják elő. Így kerülhettek a színpadra csinos táncos lányok, és tüzes láncot pörgető fiúk. A színpadra egy Nirvana feldolgozásnál egy tizenéves kissrác is berontott, gitárral a kezében zúzós szólókat imitált.
Mielőtt a Deák Bill Blues Band elkezdhette volna az előadását, a 88.1 Pont FM Bill kapitánynak átadta a 2008-as életműdíjat, valamint a Félnégy lesz 10 perc múlva című számot, amit Horvát Attila írt külön erre az alkalomra, és Zeffer András és a Rock Band adott elő. A DBBB koncert kezdésére már jelentősebb tömeg gyűlt össze, de a lelátok, még így is eléggé üresnek tűntek. A hangulat fokozódott, ami azért indult be lassan mert az EU szabványos négydecis korsók 600 forintos ára mellett ez eléggé nehezen volt vállalható.Az Ősbikinről kevesen tudják, hogy Nagy Feró volt az énekese. Így sokaknak okozhatott meglepetést ez a felállása az együttesnek. Zenéjük sokkal agresszívebb volt mint a Bikinié, és az előadás is csak 4 számból állt, hogy aztán hamar átadhassa a helyét a Beatricének. Előkerültek a bőrkabátok alól a babos kendők, és megduplázódott a biztonsági őrök száma, (akik az egész műsor alatt ott cikáztak közöttünk). Feró igazi öreg rockerként hozta a formáját. Egy csepp fáradtság sem látszott rajta, pedig délután öttől taposta a színpadot. Egyik előadó sem készült új számokkal. Nem volt ez másként a Beátricével sem. A régi jól bevált dalok kerültek repertoárra itt is, köztük a klasszikusnak számító 8 óra munka... A produkciók közben elmaradhatatlan volt a gitár foggal való pengetése, a 3-4 kezes gitározás, és Feró ős-pogót (sámán táncot) idéző mozgása, sőt, a régi időket idézve egy jazz számot is előadott, amiben egy szaxofonból csalt elő hangokat. Előkerült egy guminő is mint színpadi kellék, és amihez sok élménye fűződik a Beátrice rajongóknak.
Az első nap fő műsorszáma a hetvenes évek legendás lengyel progresszívrock-blues formációja, az SBB volt, ahol legújabban a magyar dobos, Németh Gábor felel a ritmusért. Ez egy háromszemélyes produkció volt, ahol a legnagyobb szerepet a zene, és nem kimondottan az ének kapta. Az előadók összeválogatása profi módon történt. A koncertnek tizenegy után volt vége, és bár egy-egy kedvencemnél bántam, hogy pusztán negyven percesek az előadások, de a többiek kárpótoltak a hiányérzetért. Ferótól meglepő volt, hogy tud a politika nélkül is konferálni, de ezt inkább pozitívumként könyveltem el. (Ez azért is volt annyira meglepő, mert csupán kétnapnyira voltunk akkor a szavazástól.)
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: