Death Cab For Cutie: Narrow Stairs - Egy műfaj sajátosságai
Semmi sem tudja az embert annyira zavarba ejteni, mint az, ha kezébe vesz egy lemezt, és miután végighallgatja, nem tud igazán átfogó képet alkotni sem magának, sem a tisztelt nagyérdeműnek. Nem arról van szó, hogy a korong nem hallgatható, hiszen a Death Cab For Cutie új albumán több olyan nóta is van, amit többször is visszajátszottam.
Egy zenekar, ami az amerikai úgynevezett indie rock műfajának mára talán legnépszerűbb és leghallgatottabb csapatává vált. A zene szubjektív, ezáltal saját emócióinkon keresztül kell megközelítenünk minden művészi élményt, így tartva meg hitelességünket, és olykor így bántva meg másokat. Szó sincs róla, hogy én most le akarom húzni a DCFC új albumát, egyrészt, mert nem lennék hiteles, másrészt az album egyáltalán nem nevezhető rossznak és hallgathatatlannak, csak kell hozzá egyfajta állapot - nyilván ezért is van ennek a zenének saját műfaja - ami szerethetővé teszi.A Ben Gibbard szólókarrierjeként indult, majd a később hozzá csatlakozott Christopher Walla, Nick Harmer és Nathan Good alkotta formáció 2008-ban megjelent lemeze májusban azonnal nagy visszhangot keltett. A rajongók már várták az új anyagot, és ha az ő aspektusukból közelítjük meg a dolgot, nem is kellett csalódniuk. A dallamos, lágyabb rock zenére téve a hangsúlyt, a csapat Narrow Stairs című albuma tökéletesen megfelel a műfaj igényeinek.
Az album első dala a Bixby Canyon Bridge dallamai nagyon rendben vannak, az akkordfelbontás, és az utána következő keményebb riffek, valamint az úgynevezett "dallamból kilépés", és a dob, majd az effektek felerősödése sok jót ígér az albummal kapcsolatban, de sajnos, ez csak ígéret marad számomra, semmi más.
A következő szám az I Will Possess Your Heart - a több mint nyolcperces nóta majdnem fele instrumentális, és ami a leglényegesebb, egyáltalán nem unalmas, pedig a szintetizátor és a köré épült hangszerek ugyanazt a harmóniát játsszák, de valahogy kiegészülnek a hangok, és ettől válik teljessé, izgalmassá a dal. A lemezre jellemző, hogy hangzásilag kitűnő munkát végeztek a fiúk, ez nyilván Cristopher Walla érdeme, hiszen az indie rock műfaj egyik legjobb producereként tartják őt számon. Az albumon több melankolikus szerzemény is található, de a Long Division például egy lendületesebb nóta, és a refrénben feltűnik a torzított gitár, a garázshangzásnál lágyabb változata. Ez nyilván a műfaj sajátossága.
Nem igazán tudom hová tenni ennek a négy embernek a munkáját, hiszen érződik a korongon a törődés és a profizmus, vannak rajta jó nóták, valahogy mégis van bennem egyfajta kényszer, ami megálljt parancsol. Talán az lehet az oka, hogy az ének túlságosan is lágy, amolyan tinédzser lányokat szerelembe ejtő, de nyálasnak sem nevezném, és a dalok legtöbbje is inkább a már említett melankólia felé hajlik. Pedig hallgatva a lemezt, egyre inkább úgy érzem, a DCFC-ban sokkal több lehetőség rejlik.
Death Cab For Cutie: Narrow Stairs
Megjelenés: 2008. május 13
Kiadó: Warner Music
Tracklist:
01. Bixby Canyon Bridge
02. I Will Possess Your Heart
03. No Sunlight
04. Cath...
05. Talking Bird
06. You Can Do Better than Me
07. Grapevine Fires
08. Your New Twin Size Bed
09. Long Division
10. Pity and Fear
11. The Ice Is Getting Thinner
A zenekar honlapja: www.deathcabforcutie.com
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: