Kőrösi Györgyi gordonkaművészt választották az év muzsikusává Szegeden
Beköszöntött az ősz és ezzel együtt kezdetét vette a díjkiosztó szezon is. Szeptember elsején egy rangos, szakmai zenei díjat adnak át a Csongrád megye székhelyén. A szegedi szimfonikusok tagjai titkos szavazással Kőrösi Györgyi gordonkaművészt választották Szegeden az év muzsikusának 2008-ban. Portálunk az elsők között készített riportot a díjazottal.
Kőrösi Györgyi: Meghatódottságot és dupla örömet.
Napvilág: A meghatódottság szinte természetes az ilyen alkalmakkor, de kérem beszéljen arról, hogy mit ért dupla öröm alatt?
K.Gy.: Először is egy díjat kapni mindenki számára - így nekem is - nagy boldogság és öröm. Másodszor, ezt az elismerést a szakmától, a zenész társaktól kaptam és ez különösen értékes a számomra.
Napvilág: Másképpen fog ezután a kedvenc hangszere mögé ülni?
K.Gy.: Feltétlenül, hiszen a díjjal nem csak dicsőség jár hanem sokkal nagyobb elvárás is társul hozzá. Arra ösztönöz, hogy a jövőben a munkámat még nagyobb precizitással végezzem.
Napvilág: Már gyermekkorában is muzsikusnak készült?
K.Gy.: Nem. Hosszú időn keresztül "versengett" bennem a sport és a zene. Mind a kettő nagyon vonzott és műveltem is őket. Azt mondták, hogy nagyon tehetséges voltam a labdajátékokban. Aztán a sors mégis a zene felé terelt. 1988-ban Sík Katalin növendékeként végeztem a Szegedi Zeneművészeti Főiskolán. Az iskola befejezése után nagy örömömre csatlakozhattam a szegedi szimfonikusokhoz. Egészen Majd közel tíz éven keresztül a Szegedi Nemzeti Színház muzsikusi gárdáját erősítette. A tavalyi évben az együttes összevonások eredményeként újra a szimfonikusok köreibe került. Egészen 1996-ig tartott az együtt zenélés. Azután a Szegedi Nemzeti Színház muzsikusai között folytattam. A tavalyi év összevonták a két zenekart, így most újra a szimfonikusokkal játszok.
Napvilág: Van csellista példaképe?
K.Gy.: Van és ráadásul nem is csak egy. Mind a mai napig lenyűgöz Mischa Maisky, Yo Yo Ma és Perényi Miklós játéka.
Napvilág: A közelmúlból melyik fellépésére a legbüszkébb?
K.Gy.: Igen. Hihetetlenül jól éreztem magam az idén nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon hatalmas sikerrel bemutatott - Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi nevéhez fűződő - Szentivánéji álom című musical muzsikusi gárdájában.
Napvilág: Tudom, hogy a muzsikusoknak gazdag a fantáziavilága ezért engedjen meg a végére egy ilyen kérdést. Ha, muzsikusi minőségben lehetősége lenne egy időutazásra, akkor hová látogatna el.
K.Gy.: Húú! Ez nehéz kérdés, hiszen olyan sok helyszínt és zenetörténelmi kor szívesen meglátogatnék. De, a legszívesebben talán a 16-17. század Itáliájába mennék vissza. Ugyanis az abban az időszakban egyre-másra jelennek meg az első barokk zeneszerzők művei olyan fontos műfajokat teremtve, mint a szonáta, concerto, vagy éppen az opera. Velence, Róma, Bologna és Nápoly mind-mind olyan inspiratív, pezsgő zenei életet élő város voltak abban az időszakban, hogy bármelyikben örömmel lettem volna muzsikus.
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: