2009. június 28.Czékus Mihály
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Gustav Mahler: Symphony No. 7

Azt szokás mondani, hogy ha valaki szereti a sört, akkor még véletlenül se nézze meg, miként is készül... Ez egy univerzális mondás, ezért a sör helyett sokféle dolgot be lehet helyettesíteni. Felvetődhet a kérdés, hogy a fenti téma hogy jön ide. A válasz egyszerű: a karmester David Zinman és az általa 1995 óta dirigált Tonhalle Orchestra Zurich esetében az említett gondolat ellenkezője igaz.

Néhány hónappal ezelőtt Zinmanék egy másik Mahler albummal jelentkeztek. A Going Against Fate címet viselő audio-video csomaggal megjelenésekor a Napvilág hasábjain is foglalkoztunk. A zeneszerző VI., "Tragikus" szimfóniáját feldolgozó lemezpár dvd felének köszönhető, hogy nagyon megkedveltem a Zinman által teremtett zenei világot. A video anyag, pont a bevezetőben említett "hogyan készült?" kérdésre ad választ. Méghozzá úgy, hogy inkább megerősítést ad az embernek, mintsem kételyeket ébreszt. Ezért utaltam rá, hogy itt pont az ellentértéről van szó az első mondatban szereplő "alapigazságnak".

A közelmúltban egy újabb Mahler mű, a viszonylag keveset játszott 7. szimfónia került Zinmanék célkeresztjébe. Az "Éji zene" kiegészítő elnevezést is kapott darabot Mahler 1905-ben Bécsben komponálta. Az öt tételes mű egy hosszú, de mégis örömteli utazás története a sötétségből az éltető fény felé. De, most nem a túlvilág "csábító" fényéről van szó, hanem végig a jelen világunkban vagyunk. Mahler - akárcsak a legnagyobb festők - hihetetlen aprólékossággal örökítette meg nekünk az éjszakai séta minden mozzanatát. De, amíg az előbbieknek a szövetből, addig neki papírból készült a "festővászon" és kottának hívják.

Egy mű sikere legalább annyira múlik az előadón, mint a komponistán. Főként igaz ez az olyan művekre amelyek másfél vagy két emberöltővel ezelőtt születtek. Mivel ilyen esetben már nem lehet személyes kontaktus a mai előadó és a hajdani szerző között. Ezért hihetetlen beleélő képességgel kell rendelkeznie az előadónak a hiteles produkció érdekében. Úgy érzem, hogy a Zinman-féle bemutatás teljes mértékben megfelel Mahler akaratának. A karmesternek egyetlen apró momentum sem kerüli el a figyelmét a Mahler által "festett" képen. Tolakodástól mentesen minden fény, árnyékot, színt igyekszik megmutatni hallgatónak. Nem ránk erőltet dolgokat, hanem elénk tár egy lehetséges értelmezési módot úgy, hogy közben szabad teret enged a szárnyaló fantáziáknak.

Végletes tisztaság, tökéletes időzítés, kifinomult, ritmikus játék jellemzi a Tonhalle Orchestra produkcióját. A vonósok simák, kellemesek mondhatni ünnepélyesek.

***


Gustav Mahler: Symphony No. 7
Kiadó: Sony Music
Honlap: www.sonyclassical.com

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei