2009. december 16.Czékus Mihály
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Colette Wickenhagen: Just Friends Jammin

A holland származású jazz énekesnő, Colette Wickenhagen azon előadók közé tartozik, akinek a produkciót Nyugat-Európában zajos siker övezi, de valahogy hazánk határai "megszűrik" a nyugati irányból érkező zenei információkat. Ezért az énekesnőről itthon csak nagyon kevesen tudnak.

Hiánypótlásként következzen néhány gondolat az eddig is igen gazdag - de még korán sem lezáratlan pályafutásról. Colette Wickenhagen előadóművészi pályája már hat éves korában elindult, szinte egy időben kezdett táncolni és énekelni. Tanulmányait is ebben az irányban folytatta: a színpadi előadóművészet számos formáját sikerült elsajátítania az amsterdami Nel Roos & The Cabaret Academy Show és Musical szakán. De, ezenkívül tanítványa volt a Dance Conservatoire-nek (Hága) és az Arst Educational School-nak (London) is. Mielőtt "főállású" énekes lett különböző tv-sorozatokban játszott és számos színpadi táncprodukcióban szerepelt.

1986 volt az az év amikor a képzeletbeli mérleg nyelve az ének irányában billent ki. Az első jelentősebb sikerre négy évet kellett várnia. Ugyanis 1990-ben elnyerte - a Big Band Nijmegen társaságában - a Polaroid Award & Soloist Award-ot. Két évvel később már a Breukelen Jazz Award is a birtokában volt. Bemutatkozó albuma 1994-ben jelent meg The Kick of the Blues címmel. Ugyanebben az évben - a korábban már említett - Big Band Nijmegen lemezén is énekelt (Retrospective). 2000-ben a Swing Time, 2001-ben pedig a Summertime Sessions 2001 című album előadói listájára került fel a neve. 2002-ben a szaxofonos legenda Harry Verbeke hívta meg őt a saját lemezére (A Living Legend). 2003 termése a Song for Sale címet viselő korong volt. Egészen az idei év decemberéig kellett várni arra, hogy az énekesnő új szólóalbummal jelentkezzen. A néhány nappal ezelőtt a boltokba került hanghordozó a Just Friends Jammin’ címet kapta.

Számomra kicsit meglepő módon a szűk egy órás játékidejű - 13 számot magában foglaló - lemez repertoárja kizárólag örökzöldekből áll. Ami csak annyiban "furcsa", hogy ez a koncepció általában a bemutatkozó albumoknál szokott előfordulni. Több, mint két évtizedes színpadi és énekesi tapasztalattal legalább néhány új dalt illene "bevállalni"… Főként azért, mert a előadó rendkívül iskolázott, már-már "fekete" hangjában még a vájtfülűek sem sok kivetni valót találhatnak. Olyan jól ismert sorakoznak egymás után a kínálatban többek között, mint a Days of Wine and Roses (H.N. Mancini-J.H. Mercer), a How Long has this been going on? (George and Ira Gerhwin), a Just one of those things (C. Porter) és az A Night in Tunesia (J. Gillespie- F. Paparelli).

A Just Friends Jammin' című album finom nyugis zene, nem az a hivalkodó fajta, szép harmóniák, a fúvós hangszerek dominanciája és könnyen megszerethető énekhang. Személy szerint leginkább a "bárban ücsörgős beszélgetős" vagy az "éjszaka fáradtan autót vezetős" zenék csoportjába sorolnám ezt az anyagot. Méghozzá azért, mert egyáltalán nem tolakodó vagy harsány, és kellemes atmoszférát teremt. Úgy gondolom legyen szó egy baráti beszélgetésről vagy késői autóvezetésről az imént említettek fontos tételek.

Közreműködnek: Colette Wickenhagen / ének, Hans Kwakkernaat / zongora, Wiro Mahieu /nagybőgő, Ben Schröder /dobok, Claus van Mechelen /szaxofon, Rinus Groeneveld /szaxofon, Frits Kaatee /szaxofo, Saskia Laroo /trombita, Michael Gustorff

Kiadó: CoGer (Hollandia)
Honlap: www.colettejazz.com

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei